Különleges est a fehér bot napján
Koncerttel, színdarabbal és beszélgetéssel tették különlegessé a fehér bot, azaz a vakok és látássérültek napját városunkban. A szervező győri Patrónus Lions Clubnak nem titkoltan a szemléletformálás volt a célja. Ehhez lelkes társra találtak a SZE SosemArt Egyetemi Színjátszó Társulatban, akik külön előadást szenteltek a témának. A nemes ügyhöz csatlakozott a Győri Nemzeti Színház tagjaiból álló Dressing Room is. Így október 15-én este rendkívüli élménnyel gazdagodhattak a résztvevők.
A színház pódiumszínpadán bekötött szemmel hallgathatta a közönség Jáger András és Szabó Balázs duóját. Rövid időre nézőkből csupán hallók lettek, hogy megtapasztalhassák, milyen az élet vakon. Az est második felében Csillag Attila rendezésében láthatták a Borsodi Erzsébet életéről készült darabot, mellyel bepillanthattak egy látássérült nő életébe. A bemutató után beszélgetéssel folytatódott a program, s az érdeklődők választ kaphattak kérdéseikre.
Hogyan viselkedjünk, ha látássérült emberrel találkozunk? Mit tegyünk és mit ne? – erről kérdeztük Borsodi Erzsébetet, aki szívesen válaszolt.
A fehér botos embert mindig a szabad keze – tehát ne a vakvezető kutya és ne a fehér bot – felől közelítsük meg! Érintsük meg, köszönjünk neki és mutatkozzunk be! Ezután kérdezzük meg, mi az, amiben segíthetünk neki. Igényli-e a segítséget, s ha igen, akkor milyen formában. Semmi esetre se kapjuk el hirtelen és ne húzzuk vagy toljuk a látássérültet! Fontos megjegyezni: mindig a látó megy elöl, s ez a helyzet adott esetben felülírja az udvariassági szabályokat is.
Munka közben sosem szabad megsimogatni a vakvezető kutyát! Lehetőleg ne is beszéljünk hozzá, mert ezzel elterelődik a figyelme.
Nevezzük nevén a dolgokat, nyugodtan használjuk a vak, illetve a látássérült kifejezéseket. A világtalan kifejezést viszont ne használjuk!
Ha a látássérült keres például egy széket, akkor ne szavakkal irányítsuk, hanem vezessük oda és tegyük rá a kezét a támlára vagy a karfára. Innentől már ő is boldogul, nem kell leültetni.
A vak embert soha ne hagyjuk magára szó nélkül. Érintsük meg és mondjuk meg neki, hogy elmegyünk.
Fontos változás, hogy a helyi buszjáratokon már nem a sofőr mögötti ülés a látássérültek számára fenntartott ülőhely, hanem az egymással szembefordított 2X2 ülés egyike. Ha ilyen utastársunk van, kérés nélkül adjuk át a helyünket akár kutyával, akár kutya nélkül közlekedik.
Galéria: Ács Tamás